Boldog Új Évet!

Sziasztok!

Mostanában nem nagyon értem rá, rengeteg dolgom van. Sok-sok séta, tanulás, játék, hancúr a tesókkal, apával és anyával. Szóval, nem igen volt eddig időm írni. De hamarosan beszámolok a sétáimról, nagyon izgisek áááám.

Addig is ezzel a képpel kívánok Nektek Boldog Új Évet (csak tudnám, hogy mit jelent eeez?)!
/A kalap csak az én nagy bumbiii fejemen állt meg./ :o))

Hóóóó

Itt a hóóó! Vagyis csak volt, most már inkább jeges-sáros valami van.

Nagyon élveztük, én most láttam először havat (Anyáék szerint tavaly is láttam, de ki emlékszik már arra, olyan picike voltam még akkor)! Nagyokat futkároztunk a hóban, kergetőztünk és jól beledöngöltük egymást a hóba. Nagyon jó volt, Anya nem tudta lefényképezni, mert csak "csíkok" látszottak belőlünk a nagy rohangálásban. Aztán jól el is fáradtunk, és benyomtunk egy hatalmas alvást a jó melegben!

Jaaaj, és tegnap este még a szokásos fésülködés is volt. Nem tudom, ki szeretni, de én nem igazán, bár egy kis hancúrozás után hagyom Anyának, hadd csinálja. De nem adom meg magam könnnnnyen!!

Szülinap

Képzeljétek, tegnap volt az 1 éves Szülinapom!!

Anya sütött sütit, és mindenki kapott belőle egy-egy szeletet. Nagyon fini volt ám!

Majd még jövök, de most fontos ugatnivalóm és rendezkednivalóm akadt!!!

Falevél hóesés

Már régen meggyógyult a lábam, csak nem értem rá. Rengeteg dolgom van, pl. minden nap sétálnom kell. Nagyon szeretek sétálni, ha Anya valamiért elfelejtkezik róla, én rögtön szólok neki! Addig nem hagyom békén, amíg nem indulunk el, hát nehogy kimaradjak valamiből!! Múltkor nem egyedül mentünk, hanem még jött velünk Tina és Kókusz is. Hát, néztek ám az emberek nagyon, mintha valami cirkuszi különszám lenne 3 egyszerre sétáló kutya. Ki érti ezt?
Aztán elég furcsa tud lenni az emberek reakciója is: van aki megmosolyog (nekem mindenképpen meg kellett néznem a babakocsiban a picibabát), van aki elhúzódik (de nagggyon, még az utca utáni utcába is átmenne, persze ha tudna - hihihi), van akinek szép vagyok, van akinek ronda, van akinek keverék. A következő, amit még nagyon szeretek az az, amikor megkérdezik Anyát, hogy milyen fajta vagyok? Anya mondja, hogy briard, berger de brie, francia pásztorkutya. Na ekkor azt mondják, hogy ja tééényleg. Persze mi látjuk Anyával, hogy az a tééényleg, kb. fogalmam sincset takar.
Viszont rájöttem, hogy micsoda jó buliiii meghempergőzni a falevelekben!! Próbáljátok ki Ti is! Bár, Anya szerint, csak nekem jó buli, mert utána fél órán keresztül próbálta kiszedegetni a minden testrészemet beborító faleveleket. Fényképezőgép sajnos nem volt nálunk, de nagyon jól néztem ki.

Fáááj a lábam

Hát, a tegnap esti séta nem sikerült, mert elkezdett megint szakadni az eső. Meg egyébként is, azt hiszem beütöttem a lábam a lépcsőbe. Nagyon fáááj, alig tudok ráállni. Azt mondta anya, hogy délután megyünk a doktor bácsihoz. Nagyon szeretem a doktor bácsit, nagyon kedves velünk és érti is a dolgát. Neki is van briardja, igaz már egy kicsit házsártos, mert sokkal-sokkal idősebb mint én vagyok. Ha találkozunk séta közben rám sem néz, inkább mindenhova bámul, csak rám ne kelljen néznie. Pedig ééén olllyan kíváncsi vagyok rááá!! Amíg várom, hogy mikor tudunk elmenni a doktor bácsihoz, így pihengetek!!! Nem rossz ugye??

Nem tűntem ám el!!

Szóval, itt vagyok ám, csak annyi minden dolog történt, hogy csak naaa! Először is járt nálunk egy csomó vendég, ami jó, mert lehetett velük játszani is. Aztán anyáékkal elutaztunk két napra apa anyukájához. Addig a többi tesómra a nagyanyó (anya anyukája vigyázott). Állítólag be is voltak ijedve, hogy hol vannak anyáék.
Én viszont nagyon jól éreztem magam, bár kicsit szokatlan volt a hely. Bár a második nap már igencsak furcsa volt, hogy hol vannak a többiek?!
Tegnap nagyon rossz idő volt, egész nap bent kuksoltunk a házban, brrr, de hideg volt kint. Ma viszont mehetünk megint sétálni, legalább az eső nem esik. Nagyon szeretek sétálni, van egy szép tó, arra szoktunk menni, és közben mindent-mindent meg kell figyelnem. Nehogy kimaradjak (én, Gigóca) valamiből!!!!

A 4-es metró Kisbéren

Tényleg, eddig még nem is írtam, hogy Kisbéren lakunk, egy focipályányi nagyságú kert csak a miénk. Persze, Apa szokta mondani, hogy már a "törpje" tele van a fűnyírással. Na, de mi az a "törpje"???? A fűnyírót ismerem, szoktam segíteni Anyának füvet nyírni. A fűnyírást azért szeretem, mert állandóan kiesik az egyik kereke a fűnyírónak, akkor Anya lehajol visszatenni, és én ilyenkor jól letudom bírkózni Anyát a földre. Jó buliiii!!

Nekiálltunk a 4-es metró ásásának, nagyon jól haladunk. Bár néha vannak hátráltató tényezők. Pl. múltkor már majden elkészültünk, mikor is Anya nem vette észre, hogy alagutat csináltunk, rálépett a luk széle körül a földre és hupp térdig beleesett. Hát, nem volt valami boldog, persze mi rohantunk segíteni neki, adtunk neki sok-sok puszit! Apa mégis beásta a gödrünket, de másnap úrakezdtük, megint egész jól haladunk!!

Az első kiállítás

Idén májusban voltam először kiállításon kölyök osztályban. Egy kicsit meg voltam szeppenve, nem is tudtam, hogy mit keresek én ott. De anya megnyugtatott, és így nem is volt olyan szörnyű.

Azóta viszont "rutinosan" mozgok a ringben. Voltunk már kétszer Pesten, Székesfehérváron, Pécsett és Pomázon is kiállításon. Mindenhol nagyon ígéretes minősítést kaptam a bíró bácsiktól.

Persze az igazi kihívások mostantól kezdődnek, hiszen most lettem 9 hónapos.

Most, ahogy nézem a képeket teljesen igazuk van apáéknak, be kell látnom nekem is, hogy megnőttem.

A bébi koromról

Hát, amire emlékszem: sokat aludtam és játszottam, ettem, ittam, pisiltem, a nagy "dolgomat" végeztem, pisiltem, pisiltem ...

A tesóimmal és Anyáékkal rengeteget játszottam, állandóan engem, a kisebbet rendezgettek. Na de azóta változott a helyzet, én, a nagy rendezgetem őket. Ez alól csak Georgi bácsi és Tina "kisasszony" a kivétel, ők nem akarják hagyni magukat.

Ez a nyuszi volt a kedvenc játékom a sok közül. Tényleg, anya hol vaaaan a nyuszim???

A családom

Ahogy ígértem, bemutatom az új családomat. Hát először is persze Anya és Apa. Nagyon jó fejek, mindig kaphatók a hülyeségre. Na jó, az éjszaka közepén nem szokták díjazni, nem is értem miért?

Aztán itt vannak a "lökött" bearded colliek: Tina, Cora és Arthur; Nyüzsi, akit anyáék az Illatos útról mentettek meg; és a bernik: Georgi bácsi, Missi és Kókusz. Mondjuk Kókusz lehet, hogy lököttebb, mint én vagyok. Apa, mindig mondja Anyának, hogy mit csodálkozik rajta, hisz az én "tanítványom". Mindegyik tesóm "nagy arc", nagyon szeretem őket!

A kezdetek

2007. november 1-jén születtem Csehországban, Prágában. Kilencen voltunk a tesóimmal, rengeteget játszottunk és rosszalkodtunk.

Aztán december 29-én este érkezett két "néni" (anya és a barátnője), anyát rögtön kiválasztottam, ráfeküdtem a táskájára, kicsit megrágcsáltam, és el sem mozdultam onnan. Tudtam, mostantól ő lesz az anyukám. Elköszöntem Desdemona anyukámtól, és este 8 óra körül elindultunk új otthonom felé Magyarországra.

Mondjuk jó hosszú út volt, de a nagyját átaludtam anya ölében. Éjjel 1/2 1-re már haza is értünk. És itthon várt apa és a sok-sok "tesóm" - na róluk majd a későbbiekben még mesélek. Mindenki üdvözölt, és nagyon örültek nekem. Bár, akkor én még csak a nagyon éhes pocakomra tudtam gondolni.