Fáááj a lábam

Hát, a tegnap esti séta nem sikerült, mert elkezdett megint szakadni az eső. Meg egyébként is, azt hiszem beütöttem a lábam a lépcsőbe. Nagyon fáááj, alig tudok ráállni. Azt mondta anya, hogy délután megyünk a doktor bácsihoz. Nagyon szeretem a doktor bácsit, nagyon kedves velünk és érti is a dolgát. Neki is van briardja, igaz már egy kicsit házsártos, mert sokkal-sokkal idősebb mint én vagyok. Ha találkozunk séta közben rám sem néz, inkább mindenhova bámul, csak rám ne kelljen néznie. Pedig ééén olllyan kíváncsi vagyok rááá!! Amíg várom, hogy mikor tudunk elmenni a doktor bácsihoz, így pihengetek!!! Nem rossz ugye??

Nem tűntem ám el!!

Szóval, itt vagyok ám, csak annyi minden dolog történt, hogy csak naaa! Először is járt nálunk egy csomó vendég, ami jó, mert lehetett velük játszani is. Aztán anyáékkal elutaztunk két napra apa anyukájához. Addig a többi tesómra a nagyanyó (anya anyukája vigyázott). Állítólag be is voltak ijedve, hogy hol vannak anyáék.
Én viszont nagyon jól éreztem magam, bár kicsit szokatlan volt a hely. Bár a második nap már igencsak furcsa volt, hogy hol vannak a többiek?!
Tegnap nagyon rossz idő volt, egész nap bent kuksoltunk a házban, brrr, de hideg volt kint. Ma viszont mehetünk megint sétálni, legalább az eső nem esik. Nagyon szeretek sétálni, van egy szép tó, arra szoktunk menni, és közben mindent-mindent meg kell figyelnem. Nehogy kimaradjak (én, Gigóca) valamiből!!!!