A 4-es metró Kisbéren

Tényleg, eddig még nem is írtam, hogy Kisbéren lakunk, egy focipályányi nagyságú kert csak a miénk. Persze, Apa szokta mondani, hogy már a "törpje" tele van a fűnyírással. Na, de mi az a "törpje"???? A fűnyírót ismerem, szoktam segíteni Anyának füvet nyírni. A fűnyírást azért szeretem, mert állandóan kiesik az egyik kereke a fűnyírónak, akkor Anya lehajol visszatenni, és én ilyenkor jól letudom bírkózni Anyát a földre. Jó buliiii!!

Nekiálltunk a 4-es metró ásásának, nagyon jól haladunk. Bár néha vannak hátráltató tényezők. Pl. múltkor már majden elkészültünk, mikor is Anya nem vette észre, hogy alagutat csináltunk, rálépett a luk széle körül a földre és hupp térdig beleesett. Hát, nem volt valami boldog, persze mi rohantunk segíteni neki, adtunk neki sok-sok puszit! Apa mégis beásta a gödrünket, de másnap úrakezdtük, megint egész jól haladunk!!

Az első kiállítás

Idén májusban voltam először kiállításon kölyök osztályban. Egy kicsit meg voltam szeppenve, nem is tudtam, hogy mit keresek én ott. De anya megnyugtatott, és így nem is volt olyan szörnyű.

Azóta viszont "rutinosan" mozgok a ringben. Voltunk már kétszer Pesten, Székesfehérváron, Pécsett és Pomázon is kiállításon. Mindenhol nagyon ígéretes minősítést kaptam a bíró bácsiktól.

Persze az igazi kihívások mostantól kezdődnek, hiszen most lettem 9 hónapos.

Most, ahogy nézem a képeket teljesen igazuk van apáéknak, be kell látnom nekem is, hogy megnőttem.

A bébi koromról

Hát, amire emlékszem: sokat aludtam és játszottam, ettem, ittam, pisiltem, a nagy "dolgomat" végeztem, pisiltem, pisiltem ...

A tesóimmal és Anyáékkal rengeteget játszottam, állandóan engem, a kisebbet rendezgettek. Na de azóta változott a helyzet, én, a nagy rendezgetem őket. Ez alól csak Georgi bácsi és Tina "kisasszony" a kivétel, ők nem akarják hagyni magukat.

Ez a nyuszi volt a kedvenc játékom a sok közül. Tényleg, anya hol vaaaan a nyuszim???

A családom

Ahogy ígértem, bemutatom az új családomat. Hát először is persze Anya és Apa. Nagyon jó fejek, mindig kaphatók a hülyeségre. Na jó, az éjszaka közepén nem szokták díjazni, nem is értem miért?

Aztán itt vannak a "lökött" bearded colliek: Tina, Cora és Arthur; Nyüzsi, akit anyáék az Illatos útról mentettek meg; és a bernik: Georgi bácsi, Missi és Kókusz. Mondjuk Kókusz lehet, hogy lököttebb, mint én vagyok. Apa, mindig mondja Anyának, hogy mit csodálkozik rajta, hisz az én "tanítványom". Mindegyik tesóm "nagy arc", nagyon szeretem őket!

A kezdetek

2007. november 1-jén születtem Csehországban, Prágában. Kilencen voltunk a tesóimmal, rengeteget játszottunk és rosszalkodtunk.

Aztán december 29-én este érkezett két "néni" (anya és a barátnője), anyát rögtön kiválasztottam, ráfeküdtem a táskájára, kicsit megrágcsáltam, és el sem mozdultam onnan. Tudtam, mostantól ő lesz az anyukám. Elköszöntem Desdemona anyukámtól, és este 8 óra körül elindultunk új otthonom felé Magyarországra.

Mondjuk jó hosszú út volt, de a nagyját átaludtam anya ölében. Éjjel 1/2 1-re már haza is értünk. És itthon várt apa és a sok-sok "tesóm" - na róluk majd a későbbiekben még mesélek. Mindenki üdvözölt, és nagyon örültek nekem. Bár, akkor én még csak a nagyon éhes pocakomra tudtam gondolni.